Mindenkinek van legalább egy arca, egyénisége, s ezt néha meg is kell mutatni. Néha művészien (szépség), néha hivatalosan (üzleti), de fel kell vállalni arccal azt, akik vagyunk. Ez néha nem egyszerű, hiszen egy portré egyben kitárulkozás is, mintha a nézőt engednénk egy kicsit a lelkünkbe látni ahogyan a portrén az objektívbe, s azon keresztül a néző szemébe tekintünk. Hiszen a szem a lélek tükre.